Néhány versenytárs elektronikáitól és technikai megközelítésétõl eltérõen a Subaru ragaszkodott a már kipróbált és tesztelt mechanikus rendszerekhez.

A kéziváltó hat sebességes, a négykerék meghajtás elõl és hátul is alig csúsztatható differenciálmûvet használ, ami a nyomatékot a leginkább azt igénylõ keréknek ossza ki. Erre nagy szükség van, ugyanis a kormánymû nem a legtökéletesebb, ami bizonyos helyzetekben kifejezetten rossz manõvereket eredményez. A felfüggesztés lágy beállításának köszönhetõen göröngyös utakon az autó stabil, viszont autópályán meglehetõsen zajos.

A motorháztetõ alatt egy 296 lóerõs, 2.5 literes amit a turbómotoros gép rejtõzik, ami már alacsony fordulatszámnál is nagyszerûen gyorsul. A SI-Drive rendszer folyamatosan figyelmi a motor jellemzõit, ezzel szinte tökéletes teljesítményt nyújt.

A leggyorsabb Impreza nagyszerû tervezésének és íves formáinak köszönhetõen kíváncsi benyomást kelt. A tátongó légtorok letagadhatatlanul a Subaru rally örökségéhez kötõdik, és arra szolgál, hogy a levegõt egyenesen a motor intercoolerébe vezesse. Az Impreza optikai kiszélesítését az oldalidomok biztosítják, miközben a stabilitást és az úttartást is javítják.

Az öt ajtós modell további variációkban is kapható, de eltérõen a legújabb Mitsubishi Evo X-tõl, a Subaru nem kínál automata sebességváltós változatot. Az STI árához képest a belsõ és a minõség nem jobb, mint pl. egy félárú szuper-mini esetében. Bár az olcsó mûanyagok széles körû alkalmazása szembetûnõ, az utastér belsõ kialakítása tágas panorámát biztosít,és a belmagasságra sem lehet panasz.

Ezeket a tulajdonságokat ötvözve az öt ajtós felépítéssel, kifejezetten sokoldalúvá válik az autó. Sajnos teszt közben a kilométeróra 112-es tempót mutatott, ami valójában csak óránként 100 kilométer volt. Átlagfogyasztása 6,8 liter, ami nem túl rossz, viszont csak drága, szuper ólommentes benzinnel lehet megtankolni. A kötelezõ biztosítás szintén nem a legolcsóbb kategóriák egyike.